bázingá!

egyébként, most elárulom, nincs is semmi bajunk; s valójában mindhárman fiktív személyek vagyunk; igaz valónkban úgy kábé harmincöt évesek; és tizenöt éve élünk példás családi életet;  egy mesés kis villában valahol lenn újbudán; szuper teflonfazékban fő fogyasztós vacsorám; van persze három jó sportoló gyerekünk; kivan az audinkon cserélve mind a négy kerekünk; és az onlájn márketing a szakterületünk.
és az egész blogviharzást azért csináltuk; hogy jó zsíros látogatószámot összegeneráljunk; a további bejegyzésekben jönnek majd termékreferenciák; dől hozzánk a lóvé meg az iparimennyiségü lájk; begyűjtjük a plusszokat és ímélcímeket; babakörömollóval vágjuk ki a kecskerímeket.

ad notam belgae

nem szülök gyereket az a baj
szülök nektek gyereket nesztek az a baj
fiatal vagyok az a baj
túlkoros vagyok az a baj
szenvedek közben az a baj
észre se veszitek leszarom az a baj
megkínoznak mit nyavalygok az a baj
hálapénzt fizetek mutiyzok az a baj
otthon szülök mint az állat az a baj
van rajta sapka az a baj
nincs rajta sapka az a baj
szép ruhába jár mindennap az a baj
ha fel se vesz semmit akkor az a baj
kimegyek a kocsmába az a baj
rágyújtok a pipámra az a baj
kimegyek a teszkóba az a baj
nem megyek el sehova az a baj
otthon ülök lóg a lábam az a baj
dolgozom és lóg a belem az a baj
sportszeletért vinyog a boltban az a baj
nem eszik szart és nem idegbeteg az a baj
fél mindentől és antiszoc az a baj
körbespanol és jajdeönálló az a baj
elalszik a hátamon az a baj
egész éjjel üvölt a kiságyban az a baj
nem adom bölcsibe kell a közösség az a baj
hetekig túlóra hazasejövök az a baj
hát az apja meg hol marad az a baj
mindig neki passzolom le az a baj
jól megvagyunk ilyen nincs is az a baj
összevissza csaljuk egymást az a baj
vasárnapi apuka lesz az a baj
otthagyom őket a picsába milyenanyaez az a baj
a rohadt életbe akkor is boldog vagyok az a baj?
(a kurva mindenségeteket emberek mégis 
miafaszbajotokvan nézzetek már magatokra ti hol vagytok bazmeg ennél jobbak álszent macskajancsik vagytok legalább a szemembe mondanátok a...)

Spanyolviasz

Fűzfaköltő zengedezz,
majd valaki felfedez.

Megint egy

Megint egy vénasszony.
Morcosan körülkeringve,
lassan kérődzött a nyűgén,
én meg mint a jámbor űrlény
néztem rá, mi lelte.
Végül kilehelte:
Az ön gyermeke
az utcán!
póráz nélkül!
sétál!
Ez nyilván szabályellenes
és erkölcstelen,
hisz mivé lesz így a kis lelke!

Ő volt a sokadik mára,
tőle lett egész
a bosszúság ezer üvegdarabkája,
illő, hogy az ő fején törjem újra össze.
Aztán megnéztem jól. Az arca időmarta,
centiméter vastag rettegés a bőre,
fel is rúghatom, már nem tanul belőle.

Így csak annyit mondtam:
Kedves Vasorrú Bába,
a tudomány mai állása,
hogy a szabadtartású gyermek
húsa porhanyósabb,
vitaminban dúsabb,
mint amit falak közt nevelnek.

egyszerű

itt vagyok itt vagyok
tegnap születtem holnap meghalok
senki nem ismer engem
senki nem ismer mégis mindenki
a hasznát keresi bennem

legyen adó a királynak
istennek legyen hálapénz
vicsorgó banyának bérlet
de engem inkább köszönöm köszönöm
hagyjon ki magából az élet

nem írok

(a kkl-nek)

nem írok bazmeg

szerelemről

pedig micsoda új 

Nőnemű Nézőpont lenne

az Irodalomban meg minden

legyen nektek elég

a bájos kis litterandusz

a szerkesztő úrtól elalél

s a lapokra lepkeillatot lehel

mindig friss-üde új igét

az úri kedv amíg kitart

vagy jöjjön hát Ő

a Nő

ahogy szeretjük

piros harisnyás, szörnyű díva

kellően átégve, szívtelen

a sarkában jólnevelt botránykák lihegnek

s ha elbukik bennük – hát istenem

aztán itt-ott mutatóba

tisztes távolból körbejárható

értelmiségi családanyák

diplomalángnál, férjpapucsban

virrasztva ész és szív közé

verik a hidat – vagy csipke az

megmondja aki ehhez ért

ahány nyelv van, annyit öltök

vonatok partján, szörnyű télben

legyen már nektek elég

a szép meg a jó-nő

gumi és csont

de ebből elég van

nem írok inkább

csak nézek 

és 

pont