nem írok bazmeg
szerelemről
pedig micsoda új
Nőnemű Nézőpont lenne
az Irodalomban meg minden
legyen nektek elég
a bájos kis litterandusz
a szerkesztő úrtól elalél
s a lapokra lepkeillatot lehel
mindig friss-üde új igét
az úri kedv amíg kitart
vagy jöjjön hát Ő
a Nő
ahogy szeretjük
piros harisnyás, szörnyű díva
kellően átégve, szívtelen
a sarkában jólnevelt botránykák lihegnek
s ha elbukik bennük – hát istenem
aztán itt-ott mutatóba
tisztes távolból körbejárható
értelmiségi családanyák
diplomalángnál, férjpapucsban
virrasztva ész és szív közé
verik a hidat – vagy csipke az
megmondja aki ehhez ért
ahány nyelv van, annyit öltök
vonatok partján, szörnyű télben
legyen már nektek elég
a szép meg a jó-nő
gumi és csont
de ebből elég van
nem írok inkább
csak nézek
és
pont
