Igen, ez most életrajzi. Bovaryné meg, ugye mint tudjuk, én vagyok.
á, szóval innen jön a hitelrombolás. akkor beszéljünk. kitálalsz, kitálalok.
az van, hogy eleve elbaszott alapokról indult a kapcsolatunk, és ezen már nem lehet segíteni. én belefáradtam az egymáshibáztatásba, a kommunikációképtelenségbe, az érzelmi zsarolásba, abba hogy akármit mondok vagy gondolok az szar (emberből vagyok és géniuszból, kell nekem is az elismerés, és az érdelmes véleménycsere lehetősége, amit érdekes módon téged leszámítva a legtöbb barátom képes produkálni, sőt mások előtt te is), és maga az egyetlen objektív nézőpont az univerzumban. nyilvánvalóan, hogyne, hiszen maga könnyű ember és megnyerő, természetesen mindenkin segít, a legjobb bántalmazó az, akiről mindenki azt gondolja hogy ő aztán soha. nem tudom, hogy hol a faszban volt ez a nagy tenniakarás az elmúlt három évben, hányszor kértem, hogy segítsen, csak legyen ott és fogadjon el és hadd lehessek az, aki valaha voltam és aki lehetne belőlem.
egyáltalán nincs nagy egóm, sőt az elmúlt hét évben elég komoly önbizalomhiány sújtott (kicsit jobb már, de még tart), fogalmam sincs, hogy ezt honnan veszi (talán magából indul ki, nem tudom). soha nem mondtam, hogy én jól csinálom a dolgokat, vagy nincsenek hibáim, vagy a gyakorlatom maximálisan megfelel az elveimnek. se a Kicsilány kapcsán, se máshogy. az, hogy szó nélkül elmegyek, az egész egyszerűen annyit jelent, hogy nincsenek eszközeim magával szemben és feladtam, nem érdekel mit gondol, hogy próbál-e megérteni vagy beleélni magát a helyzetembe.
rendkívül undorító egyébként, ahogy kiteregeti az életünket gyakorlatilag az egész Googleplusz szeme láttára, tetszeleg a Jóapa szerepében, és egyébként kizárólag a játszótérig hajlandó elvinni a gyereket, amúgymeg természetesen magának KELL a szabadidő, én meg ha végre egyszer maximálisan tudok azzal foglalkozni, ami inspirál, és amit jól csinálok (nem mellesleg azért nem járok haza mert a) az a vége hogy veszekszünk vagy maga zúdiítja rám hogy én mekkora szar alak vagyok, b) azért hogy legyen pénzünk, amit úgyis nyolcvan százalékban a maga fasságaira fogunk költeni. az én kibaszott prémiumomból akart céget alapítani, hogy otthon baszhassa a rezet. az én komplett fizetésemre adósította el magát fél évre úgy, hogy kemény három szóban így _megemlítette_, hogy ez magának milyen kurva szükséges, amikor a kibaszott gázszámla nem volt befizetve, és közelgett a tél).
vegye úgy, hogy ezzel végeztünk, maga álszent rohadék, vigye a gyerekét, remélem legalább őt nem fogja bántani, ha megteheti, én megtettem ami tőlem telt (nem a maga napi két órájától olyan jóarc és vidám, hanem az én kínkeserves huszonkettőmtől, a baltával kifaragott szeretet-árnyéktól, amiben MAGA egy kibaszott szalmaszállal nem segített nekem.)
vegyük úgy, hogy akkor az utóbbi fél évben maga is kapott némi kósolót a szarból, amit az elmúlt három évben egyedül nyeltem, az utóbbi két hétben az egyedüllétből is (mondjuk persze magának ott van a bébiszitter akire bármikor rábízhatja a kicsilányt, aki már hároméves és nem kell félóránként pisilni vinni meg tejet fejni neki, de nembaaaj maga nagyon jó apa (pont mint Anglachel) mert, ahogy mondani szokás, fürdetésre hazaér.)
sajnálom, hogy találkoztunk, hogy így találkoztunk és így válunk el. az a helyzet, hogy visszaélt a helyzettel, hogy ott voltam egyedül, mennem is alig volt hova, célok, álmok remények nélkül, és maga olyan embernek tűnt, akivel megpihenhetek és újra felépíthetem magamat. ez nagyrészt megvalósult, és ebben van része magának is, de sajnos volt egy olyan pillanat, amióta már nem tudok megbízni magában, és azóta nagyon-nagyon romboló ez az egész, és igen, ennek következtében én is egyre agresszívebb és gonoszabb leszek. nem akarok az lenni. boldog akarok lenni újra és szabad, mászkálni és nevetni a Kicsilánnyal (igen, néha másokon), talán egyszer magával is (maga valóban nem szar alak, a jelenség, amire rámentünk, rendszerszintű), a barátaimmal, akik szeretnek vagy tisztelnek vagy csak nem félnek tőlem. beszélni akarok, írni, rohanni, táncolni, ugrálni, mert kell, és nem akarom nagyon jól tudni, miről maradok le (igen, Évus blogja csodálatos hely, és életmentő).
az van, hogy eleve elbaszott alapokról indult a kapcsolatunk, és ezen már nem lehet segíteni. én belefáradtam az egymáshibáztatásba, a kommunikációképtelenségbe, az érzelmi zsarolásba, abba hogy akármit mondok vagy gondolok az szar (emberből vagyok és géniuszból, kell nekem is az elismerés, és az érdelmes véleménycsere lehetősége, amit érdekes módon téged leszámítva a legtöbb barátom képes produkálni, sőt mások előtt te is), és maga az egyetlen objektív nézőpont az univerzumban. nyilvánvalóan, hogyne, hiszen maga könnyű ember és megnyerő, természetesen mindenkin segít, a legjobb bántalmazó az, akiről mindenki azt gondolja hogy ő aztán soha. nem tudom, hogy hol a faszban volt ez a nagy tenniakarás az elmúlt három évben, hányszor kértem, hogy segítsen, csak legyen ott és fogadjon el és hadd lehessek az, aki valaha voltam és aki lehetne belőlem.
egyáltalán nincs nagy egóm, sőt az elmúlt hét évben elég komoly önbizalomhiány sújtott (kicsit jobb már, de még tart), fogalmam sincs, hogy ezt honnan veszi (talán magából indul ki, nem tudom). soha nem mondtam, hogy én jól csinálom a dolgokat, vagy nincsenek hibáim, vagy a gyakorlatom maximálisan megfelel az elveimnek. se a Kicsilány kapcsán, se máshogy. az, hogy szó nélkül elmegyek, az egész egyszerűen annyit jelent, hogy nincsenek eszközeim magával szemben és feladtam, nem érdekel mit gondol, hogy próbál-e megérteni vagy beleélni magát a helyzetembe.
rendkívül undorító egyébként, ahogy kiteregeti az életünket gyakorlatilag az egész Googleplusz szeme láttára, tetszeleg a Jóapa szerepében, és egyébként kizárólag a játszótérig hajlandó elvinni a gyereket, amúgymeg természetesen magának KELL a szabadidő, én meg ha végre egyszer maximálisan tudok azzal foglalkozni, ami inspirál, és amit jól csinálok (nem mellesleg azért nem járok haza mert a) az a vége hogy veszekszünk vagy maga zúdiítja rám hogy én mekkora szar alak vagyok, b) azért hogy legyen pénzünk, amit úgyis nyolcvan százalékban a maga fasságaira fogunk költeni. az én kibaszott prémiumomból akart céget alapítani, hogy otthon baszhassa a rezet. az én komplett fizetésemre adósította el magát fél évre úgy, hogy kemény három szóban így _megemlítette_, hogy ez magának milyen kurva szükséges, amikor a kibaszott gázszámla nem volt befizetve, és közelgett a tél).
vegye úgy, hogy ezzel végeztünk, maga álszent rohadék, vigye a gyerekét, remélem legalább őt nem fogja bántani, ha megteheti, én megtettem ami tőlem telt (nem a maga napi két órájától olyan jóarc és vidám, hanem az én kínkeserves huszonkettőmtől, a baltával kifaragott szeretet-árnyéktól, amiben MAGA egy kibaszott szalmaszállal nem segített nekem.)
vegyük úgy, hogy akkor az utóbbi fél évben maga is kapott némi kósolót a szarból, amit az elmúlt három évben egyedül nyeltem, az utóbbi két hétben az egyedüllétből is (mondjuk persze magának ott van a bébiszitter akire bármikor rábízhatja a kicsilányt, aki már hároméves és nem kell félóránként pisilni vinni meg tejet fejni neki, de nembaaaj maga nagyon jó apa (pont mint Anglachel) mert, ahogy mondani szokás, fürdetésre hazaér.)
sajnálom, hogy találkoztunk, hogy így találkoztunk és így válunk el. az a helyzet, hogy visszaélt a helyzettel, hogy ott voltam egyedül, mennem is alig volt hova, célok, álmok remények nélkül, és maga olyan embernek tűnt, akivel megpihenhetek és újra felépíthetem magamat. ez nagyrészt megvalósult, és ebben van része magának is, de sajnos volt egy olyan pillanat, amióta már nem tudok megbízni magában, és azóta nagyon-nagyon romboló ez az egész, és igen, ennek következtében én is egyre agresszívebb és gonoszabb leszek. nem akarok az lenni. boldog akarok lenni újra és szabad, mászkálni és nevetni a Kicsilánnyal (igen, néha másokon), talán egyszer magával is (maga valóban nem szar alak, a jelenség, amire rámentünk, rendszerszintű), a barátaimmal, akik szeretnek vagy tisztelnek vagy csak nem félnek tőlem. beszélni akarok, írni, rohanni, táncolni, ugrálni, mert kell, és nem akarom nagyon jól tudni, miről maradok le (igen, Évus blogja csodálatos hely, és életmentő).
kívánom neked, hogy találj valakit akit hajlandó és képes vagy méltó módon szeretni,
legyél boldog. szerettelek.
