…amikor mindent meg mersz kérdőjelezni – és nem félsz sem a teljesen újfajta, sem a régóta-meglevő választól sem; amikor nem azonosítod magadat egyetlen értékkel vagy gyakorlattal sem, hanem újra és újra felülvizsgálod őket, és szükség esetén változtatsz is rajtuk.
Az értékek és a gyakorlatok akkor jók – akkor töltik be feladatukat –, ha mindig az Itthez és Mosthoz, az adott helyzethez igazodnak. Van, amikor egy értékhez vagy véleményhez a történetünkből, neveltetésünkből vagy érdekeinkből adódó, eltéphetetlen személyes kötelék fűz, és teljesen érthető emberi dolog, ha ezekhez ragaszkodunk; de legyünk tudatában annak, hogy ezek ettől még nem abszolútumok, és más helyzetben levő, másféle történetű emberek számára nem is feltétlenül hasznosak és magától értetődők.
A konvencionalitás és a lázadás valójában ugyanannak a börtönnek a két szobája, mert a saját, aktuális nézőpontból való őszinte helyzetértékelés helyett külső mintákat vesz viszonyítási alapnak, akár a feltétel nélküli elfogadás, akár a feltétel nélküli elutasítás az a mód, amellyel a személyes értékeinket generáljuk belőlük.
