Intelem az erdőbe tévedőknek

(ezt még a régi tumblrre raktam fel, de az azóta már nem működik, szóval ami jó, azt ide is.)

A rengetegből nincs kiút!
Lehet bár népének királya,
A fák közt aki túl mélyre jut,
Arra szörnyű vég les, ha irhája
Kedves, hát vigyázzon magára;
Pórul jár, aki vakmerő,
Éljen ésszel vagy karddal: hiába,
Mégis elnyeli az Erdő.

A játék már nem babra megy,
Oda a test, s talán a lélek;
Aki veszt, későn bánja meg,
És fizethet iszonyú tétet;
Aki pedig nyer, feleségnek
Nem tündék leányát nyeri;
Bolond, ki a legnagyobb tétet / ki ezt a földi létet
Olyan kevésért felteszi.

Bár mind hallanák szavamat:
Rég hirdeti az igaz ember,
Hogy téli tűz vagy nyári nap,
Minden hordó kiürül egyszer.
Van pénzetek? Nem őrzi fegyver
S így hamarosan lába kel.
Nem öröklik azt becsülettel:
Ebül jött, kutyául megy el.

(var.1 Van lelketek? Nem őrzi fegyver
S így hamarosan lába kel.
Nem ápoljátok becsülettel:
Fehéren jött, sötéten megy el.
var2. Bor mámorával, harci kedvvel
sokáig élni nem lehet,
de ha a jelszó „Kalandra fel!”-
csak járjad a sötét ösvényeket!)

Villon + Leguán