Egy barátom blogján olvastam ezt a félmondatot, amely annyira jól összefoglalja a „jóanya”-ság gyilkos eszményének egyik jellemző mintázatát.
„és különben is, szedjem már össze magam, elvégre én anyuka akarok lenni, aki nem vehet ki betegszabit csak mert épp gyomorrontása van…”
De!
Egy úgynevezett „anyuka” is kivehet szabadságot, ha beteg vagy kifárad (lelkileg is!). Sőt, ki is kell vennie, különben hamar kinyírja magát vagy kiég és érdektelen, diszfunkcionális anya lesz belőle. még egy újszülöttel is lehet bizonyos dolgokban segítséget kérni (pl. apa, anya, nagyobb testvér, szomszéd nyanya ugyanúgy tudja hordozni meg kivinni pisilni, súlyosabb esetben ha nem tud szoptatni se, meg lehet kérni valakit, akinek kisgyereke van, hogy legyen a dajkája stb. Nagyobb gyerek esetén még könnyebb a helyzet).
Nekem pl. nagyon jól jött, hogy voltam idén táborban, mert pár dologgal eléggé tele volt a tököm és jól esett, hogy nem nekem kellett egész nap nekem figyelni N-re, hanem el tudott bóklászni szabadon anélkül, hogy minduntalan utána kelljen rohangásznom nehogy szétszedjen valamit, mert volt jó pár ember, akire teljesen mértékben rá lehetett bízni (pl. simán elvitték pisilni is meg minden), és az alapdolgokban (ne szedjen szét semmit, ne kerüljön veszélybe) mindenki figyelt rá.
A legszebb az volt, hogy ezek közül az egyik a helyiek ötéves kislánya volt, aki így egy személyben tudott játszótárs és pesztra lenni.
